Az aranytorkú lányt, Rúzsa Magdit, ütemes taps, dobpergés és megannyi rajongó várta szülőfalujában, Kishegyesen. Mindenki a kezét, haját simogatta, mindenki a közelébe akart férkőzni, nem csoda, hogy a falu büszkeségének patakokban folyt a könnye a meghatottságtól. Rúzsa Magdi hosszú hetek után tért végre haza...

"Ezért a szeretetért sokat adok. Ez az a dolog, amit soha, senki el nem vehet tőlem. Nagyon boldog vagyok és jó beleszagolni az itthoni levegőbe..." - mondta a községházán, miközben aláírásával ajándékozta meg rajongóit.

Magdit régóta nem látták az itteniek, érthető hát a hatalmas tülekedés. Kishegyesen, a polgármester-helyettes az egyik legnagyobb rajongója a lánynak.

"A dalaival megfogta az itteni nem magyarokat is..." - mondja Pál Károly.

Ezt erősíti meg Rúzsa Annamária, Magdi testvére is:

"Együtt izgultunk Magdiért, az egész Vajdaság neki szurkolt."

Tényleg imádják a vajdasági emberek, és ezzel Magdi most szembesül először testközelből... Hirtelen nem is tud mit kezdeni a helyzettel. Nem fogja fel, talán nem is lehet felfogni. Még a községháza kistermében, a sajtótájékoztatón, ahova érthetetlen, hogyan fért be a rengeteg újságíró, szóval még ott is folyamatosan sírt:

"Kérdezték, miért nem sírtam a döntő után... Hát, most aztán kisírtam magam, szeretném megköszönni, hogy gondoltak rám..."