Magdi kezében CD-lejátszó, arcán halvány mosoly: várja, igen, nagyon várja már a szombat estét. Azokat a megismételhetetlen pillanatokat, amelyek csak nagyon kevés embernek adatnak meg, és amelyek örökre beivódnak a kiválasztottak minden sejtjébe: tizenkétezer ember ad erőt ezen az estén kettőnek. Ő az egyik...

- Hogy érzed magad a nagy megmérettetés előtt?

Rúzsa Magdolna: Abszolút jól vagyok, bár mivel nagyon sokat gyakorolok, fáradt is vagyok, ráadásul nagyon rosszul alszom. Ennek nyilván több oka van, azért ennyi ember előtt kiállni nagyon nagy felelősség. Állandóan a dalszövegek pörögnek az agyamban, hogy tudom-e, hogy biztos vagyok-e magamban. Az a problémám, hogy nem tudok súgógéppel dolgozni, mert összezavar, így rá sem nézek. Tisztában vagyok azzal, hogy muszáj fejből tudnom az összes szöveget... És igen, izgulok is, hiszen annyi ember... Istenem, annyi ember előtt énekelni...

- Tudsz valamiből erőt meríteni?

Rúzsa Magdolna: Igen, van miből erőt merítenem, de nem szeretném elárulni, mi az. Szoktam meditálni is, legtöbbször esténként sétálgatok, akkor van időm.

- Érdeklődtetek Carameltől és Palcsó Tomitól, vajon mi vár rátok?

Rúzsa Magdolna: Persze, beszélgettünk erről. Csupa jó dolgokat mondanak. Nagyon várom a döntőt! Nem az miatt, hogy ki nyeri a versenyt, az élmény miatt! Ott állni a színpadon, és mi leszünk a központ Ferivel...

- Megosztod valakivel az érzéseid? Angélával sétálgattál az előbb...

Rúzsa Magdolna: Igen, megosztom vele a félelmeim, és rendszerint fölpofoz a kis hülye gátlásaimból. De több ilyen ember van: édesanyámmal is szoktam beszélgetni telefonon. Úgyhogy van, aki segít...

- Kabalád is van?

Rúzsa Magdolna: Igen, van valami, amit mindig magammal viszek a színpadra, de nem árulom el, hogy micsoda.